MELODY SZEMSZÖGE (Naplóbejegyzései)
Először is hadd mutatkozzak be.A nevem Melody Cruz egy kis faluban nőttem fel Mexicóban.Apu építészmérnök volt,de egy építkezésen elhunyt egy baleset következtében.
Nagy reményeket dédelgetve anyu úgy döntött elköltözünk New Yorkba.Ott megismertem a barátaimat Fernandat,és Nataliat valamint a legjobb srácot a világon...Jamest.Sajnos James egész hamar elköltözött La Jollaba,Californiába,de annak ellenére is a legjobb barátom maradt és kb. mindennap beszéltünk.Később Los Angelesbe keveredett ahol kapott egy szerepet egy Nickelodeon produkcióban a Big Time Rush-ban.
És hogy miért írom le mindezt?
Nos azért mert a reptéren ülök a telepakolt bőröndömön és arra várok hogy felszálljon a gépem Stockholmba mivel anyu azt gondolja hogy James és a barátaim megváltoztattak meg minden mást amit egy anya mondhat hogy deportáljon Lappföldre.
Nem akarok menni mert itt vannak a dolgaim és itt van a tánciskola meg az éneklés....Anyu ezeket is New York negatív hatásának tudja be mármint azt hogy éneklek és táncolok.
Jelenleg anyut győzködöm hogy telefonálhassak Jamesel.
-Anyu légyszi csak tíz percet.El akarok köszönni a haveromtól!-kérleltem-
-Nem.-vágta rá-
-Légyszi!Légyszi!Légyszi!-kántáltam-
-Menj!-adta oda a telefonomat-
-Köszi!-sétáltam el-
-Halihó Superstar!-köszöntem-
-Ciao Bella!Mizu?-kérdezte-
-Komolyan hallani akarod vagy rájössz hogy hol vagyok?-puhatolóztam-
-Na ne...JFK reptér..Stockholmi gép?Tényleg?-akadt ki-
-Igen tényleg.-sóhajtottam-
-Nyugi csajszi.Stockholm jó hely...vagyis elvileg.Jó sulik,van valami manager is meg egy táncakadémia is.Lehet hogy életre szóló kaland lesz.Sose ítélj előre tudod jól!-nyugtatott-
-Tudom csak itt vagytok mind.-szontyolodtam el-
-Fordulj meg.-nevetett-
-Mi a ...?A csajok!Jönnek velem?-lepődtem meg-
-Baby nincs az az isten hogy én téged elengedlek Rénszarvasországba felügyelet nélkül!-kacagott-
-Rénszarvasország....Te akkora hülye vagy!-mosolyogtam-
- Múúúúú....ja az a tehén!Bocsi Mel de nem tudom hogy csinál a rénszarvas...-vidított-
-Sebaj..te vérbeli tehén vagy!-kacsintottam volna ha ott van James is-
-Köszönöm,köszönöm!-tapsolt vagyis azt hallottam-
-Jaj jön anya na majd hívlak bátyó.Puszi szia!-búcsúztam el-
-Látlak még!Jó utat!-tette le-
-Remélem elég volt Jamesből.-morogta-
-Ne beszélj így róla!A legjobb barátom!-válaszoltam-
-Volt!-vágta rá-
Nem válaszoltam mert nem volt kedvem vitázni elég baj volt hogy Lapp-Rénszarvasországba száműznek a barátaim mellöl.
A húgom örült az utazásnak,sőt alig várta,mondjuk Ő mindig vidám mindig bolond mindig kedves.Imádom is érte és nagyon jóban vagyunk.Neki mindent elmondhatok mert bízunk egymásban és egymás támaszai vagyunk a bajban.
Tíz óra repülés után megérkeztünk a Stockholm Arlanda reptérre szép volt és nagy.Illetve elegáns.Igen elég kellemes kinézete volt.
Innen busszal mentünk a házunkig ami sokkal szebb volt mint a New York-i garzon de azért még mindig nem szimpatikus.
A szobánk így festett miután kikupáltuk.
Igen még nem volt kupi,mert éppen csak betettük a lábunkat.Nos a húgommal osztozunk a szobán mivel elég kicsi a ház.Bár emeletes de két szoba van egy fürdő és a konyha és ennyi.Tény hogy szép,és tény hogy jó valamint az is igaz hogy a szobánk is király de nekem hiányzott az ami a Nagy Almában volt.
Másnap reggel suliba mentünk,az Angol Nyelvű Iskolába.
Ott a legtöbb lány egy Eric nevű srácról beszélt és arról hogy kijött a Marching című kislemeze és hogy amint hazamennek csak azt fogják hallgatni.Kérdeztem hogy ki Ő erre azt a választ kaptam hogy Svédország leghíresebb énekese.Megmutatták pár dalát aztán becsengettek és bemutatkoztam az osztálynak.
-Jó Napot!-köszönt a tanár-
-Jó Napot tanárnő!-mondta az osztály-
-Úgy tudom új diákunk van Miss.Melody Cruz.Kérem Miss.Cruz álljon fel.-mosolygott-
-Jó napot!-üdvözöltem-
-Jó napot.Üdv Svédországban,Stockholmban és az iskolában.-üdvözölt ő is-
-Köszönöm.Nos a nevem Melody bárhogy becézhettek,van egy húgom Alicia Ő is ide jár csak egy alattunk lévő évfolyamban tanul,édesapám építészmérnök volt és elhunyt egy építésen történt baleset miatt.Még nem beszélek Svédül de Spanyolul Angolul és Olaszul igen.-meséltem-
-Részvétem édesapád miatt,és örülünk az érkezésednek.-mondta a tanárnő-
-Köszönöm.-ültem le-
-Akkor kezdjük az órát-fordult a táblához-
Mikor vége lett a napnak gyalog mentünk haza Aliciával.
Elkezdtünk arról beszélni hogy nem is tudunk svédül akkor mégis mihez kezdünk Svédországban.
Ekkor anyu bejött a szobába és közölte hogy Svéd órákat fogunk venni.Már aznap jött a tanár és két órán át a nyelveredet volt a téma utána az alapvető hangzások.Öt óra volt mikor végeztünk az órával aztán anya elküldött a boltba hogy bevásároljak.
Minden flottul ment amíg nem kerültem sorra a kasszánál ahol svédül beszélt a pénztáros...Én pedig NEM tudok svédül.
-Elnézést megismételné angolul?Sajnos még nem beszélek svédül.-mosolyogtam kínosan-
Visszakérdezett svédül...Megint nem értettem csak az "Engelska" szót valószínűleg azt akarta mondani hogy nem beszél angolul.
Ebben a pillanatban odalépett hozzám egy srác és lefordította mi van.
-Bocsi ismerlek?-kérdeztem-
-Nem.Eric vagyok.Örülök hogy segíthettem.-mosolygott-
-Szia,Melody.-ráztunk kezet-
-Nos én megyek is sok sikert!-kacsintott majd elment-
Kedves srác...Gondoltam magamban.Örültem ennek a találkozásnak,talán túlságosan is.Aztán ahogy este gépeztem megláttam egy reklámot benne vele...És akkor tudatosult bennem hogy Svédország idoljába botlottam bele és nem ismertem fel...Jó mondjuk egy képet láttam róla amit egy csaj mutatott róla mikor kérdeztem ki ő.Sok lány elájult volna ott helyben,vagy sikítozva autogramot kért volna de én még csak ma ismertem meg és ezek szerint jó ember ugyanis rajta kívül jó pár harminc alatti volt ott akik valószínűleg beszélnek angolul de csak Ő sietett a segítségemre.
Mikor hazaértem felhívtam Jamest mert kellett egy normál beszélgetés.
-Szia Melly tudod hogy itt úgy tizenhárom órával van korábban?-morgott álmosan-
-Oooops elfelejtettem bocsi.-
-Semmi.Végül is csak hajnali négy van. Ki nem vágyik egy telefonhívásra hajnali négykor.-poénkodott-
-Csak egy kicsit maradj légyszi.Kell egy intelligens beszélgetés!-kérleltem-
-Oké,megdumáltál!-mondta kedvesen-
-Képzeld el New Yorkot...-kezdtem bele-
-Igen!Pörgés.őrület,fények,művészek,utcai árusok,meg divatóriások.-jellemezte-
-Na igen...Képzeld el ezt....Szigorú iskola,nagy rend,nyugodt utcák,szervezett forgalom.-meséltem-
-Nem feltétlen rossz az!-vágta rá biztatóan-
-Jó tudom,de tudod hogy én a pörgést szeretem!-vetettem ellen-
-Nyugi a legszarabb hely is isteni ha jó embereket ismersz.Emlékszel hogy találkoztunk mi ketten?-kérdezett-
-Igen...A mosdóban.-nevettem halkan-
-Igen...Gondolj bele alapvetően a mosdó egy undorító hely.De amint megismertél egy jó arcot...azaz engem rögtön kellemes emlék társult hozzá és oda lógtunk el órákról minden alkalommal.De ha engem nem ismersz meg eszed ágában sem lett volna a mosdóban lógni...hanem kimentél volna a suliból.-emlékeztetett-
-Tudom!Csak hiányzik a város amit úgy megszoktam.-
-Hékás..miért is sírtál a mosdóban anno ötödikben?-kérdezett-
-Honvágyam volt.-vágtam rá-
-Látod látod az elején a Nagy Almát se szeretted.Adj egy esélyt Svédországnak be fog jönni én érzem!-vigasztalt-
-Köszönöm James!Na menj aludni mert a végén kirúgnak mert elalszol a díszletben.-nevettem-
-Köszi.Jó éjt vagy valami hasonlót.-tette le-
-Mizu nővérkém?Hogy van J-dog?-ült le mellém Alicia-
-Jól.Felkeltettem az időeltolódásról elfeledkeztem...New York szerint számoltam-mosolyogtam-
-Megesik.Ami engem illet kivagyok szóval lefekszem aludni.Még nem szoktam meg hogy ennyivel eltolódik az idő.Jó éjt!-
-Jó éjt!
Ismét egy iskolai nap de most már a csajok is ott voltak...Igen ők is elutaztak ide milyen véletlen egybeesés.
A nap vége felé egy kedves lány odajött hogy elmagyarázza mi hogy működik és hogy segít Svédül tanulni mert neki is nehéz volt.
-Sziasztok,engem Angelesnek hívnak.-mutatkozott be-
-Szia Melody vagyok.-
-Szia Fernanda.-
-Szia Natalia.-
-Én Málagaból jöttem ide tanulni.Spanyolországból.Nyilván nektek is nehéz itt szóval engedjétek hogy segítsek.-mosolygott kedvesen-
-Nagyon kedves vagy.Köszönjük.-
-Igazán nincs mit én is így kezdtem.Nos az első hogy itt a tanárok imádják a tanítványokat itt nem nagyon jellemző a vita és a sietés.Itt nyugi van és összhang.Ami szokatlan pláne nektek akik a világ pörgésközpontjából jöttetek.-
-Eléggé.-vágtuk rá-
-Ne aggódjatok két hét és megszokjátok.A másik ami furcsa hogy az emberek nem stresszesek annyira és sokat sportolnak...Na meg elég morbidak tudnak lenni.-nevetett-
-Értjük-nevettünk-
-Veletek tarthatunk?-kérdezte-
-Persze!A barátom mindjárt jön utána megmutatjuk nektek a belvárost.-kacsintott-
-Oh rendben.-
-Itt is van szia Max.-ölelte át-
-Sziasztok!Maximilian Costillas.-mutatkozott be-
Bemutatkoztunk majd elkalauzoltak minket a városban és bebizonyosodott James igaza tényleg nem rossz.Sőt egész jó ha látod és van melletted valaki aki ismeri.Ráadásul az a két szintén spanyol diák sokat segített a Svéd nyelv elsajátításában így elküldhettük az anyu-féle tanárt.
Íme így kerültem Stockholmba,ismertem meg Angelest és barátját Max-et valamint egy új előadó remek zenéjét és egy kicsit magamat is jobban ismerem ezáltal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése